Mitől férfi a férfi?

Amikor férfiasságról beszélünk, sokszor a fizikai erővel keverjük össze a férfierőt. Ezt pedig nem jól tesszük. A fizikai erő a férfiasságnak a (talán egy kisebb) része. Ha meg kellene fogalmaznunk az erőt, én mindenképpen a HATÁROZOTTSÁGOT használnám szinonimaként.

A férfi ősi, eredeti feladatai, a vadászat, a harc és a családfenntartás átalakult határozottsággá. A nő nem vágyik másra, mint biztonságra (Bizony, még az erős nő is, aki látszatra ura a helyzetnek, is biztonságra vágyik (ld. korábbi cikkünk).

Ma az erő úgy jelenik, meg, hogy a határozott férfi véleményt nyilvánít: nem az a fontos, hogy mit mond, hanem hogy mondjon valamit! Hogy legyen véleménye! Sokszor sajnos éppen a nőnek való megfelelési kényszer miatt a férfi nem nyilvánítja ki véleményét, pedig rosszabb választ nem s adhat egy kérdésre, mint hogy „nem tudom”. Ezzel aláássa férfiasságát, határozottságát.

Sőt! a férfi ne próbálja kitalálni, mit gondol, milyen válaszra vár egy nő. Merje felvállalni a véleményét, és igen, akár menjen is szembe a nővel, no persze nem arrogánsan és erőszakosan, hanem határozottan kiállva véleménye mellett. Ettől fogja őt férfiasnak (határozottnak) érezni a nő.

És az érzések: a határozottság mellett a másik olyan tévhit, ami miatt a nők csalódnak a férfiakban. Egyáltalán nem férfias ugyanis, ha nem mutatják ki az urak érzéseiket. Talán keménynek tűnnek a nők szemében, de semmiképpen sem férfiasnak!

Az érzelmek vállalását a társadalom sajnos kiirtotta a férfiakból. A kemény férfipáncél felvétele, a lélek elnyomása, a „mindig erősnek kell lenni” vagy „ a férfi sosem sír” hamis ideológiák, amelyeknek sok férfi áldozatul esett és esik még a mai napig is. Csak végtelen türelemmel és bizalommal tudunk nekik segíteni, hogy a nőkhöz hasonlóan éljék meg teljességgel életüket. Hiszen az ember nem akkor férfiatlan, vagy erőtlen, ha fél, sír vagy érezni mer. Éppen akkor a legerősebb, amikor ki meri mutatni sebezhetőségét elsősorban saját maga, illetve a nő előtt.

A határozottság harmadik megnyilvánulása: a cselekvés, tettrekészség. Eredendően egy kapcsolatban a nőé a passzív, befogadó szerep, a férfi az aktív, az alkotó vagy teremtő szerep. Határozatlanságot, és így férfiatlanságot mutat, ha egy férfi, tétlen, lusta, nem vállalja fel önmagát és felelősséget tettiért. A másik véglet pedig a meggondolatlan cselekvés és a kapkodás. A határozott férfi megtalálja a hosszú távú egyensúlyt a cselekvés és a passzivitás között.

 

Végezetül a határozottság ismérve – bármilyen furcsán is hangzik – az alázat. Minden férfi vágyik arra (még ha igyekszik is ezt a vágyat elfojtani), hogy néha gyenge is lehessen. Mert amíg kifelé, a világ és a társadalom felé az „erős” férfi látszatát kell mutatnia, addig a nővel való együttlét során képes lehet megélni gyengeségét. Ehhez azonban ismét sok türelemre és alázatra van szükség, mind a férfi, mind a nő részéről.

 

Férfiként csak egy nő mellett lehet valaki igazán férfi, s a nő is egy férfi mellett tudja igazán megélni nőiességét. Nem egymással harcolva és versenyezve, hanem együtt, egymás mellett, türelemmel és szeretetben.

(Dr. Hörömpölő Andrea írása alapján)